– Tizenhét éves korom óta, mióta felszabadultam, dolgozom, mint virágkereskedő. Itt a piacon huszonnyolc éve árulom az elsősorban szálas, saját nevelésű és felvásárolt virágokat. – meséli Dobos Attiláné Györgyi a gyönyörű csokrairól ismert virágos stand megalkotója.

– Az iskola elvégzése után, bátyám javaslatára nyitottunk egy kis virágboltot a Ceglédi úton. Később – ahol ma is lakunk -, 1200 négyzetméternyi területen kezdtünk bele a saját virágtermesztésbe. Előtte bátyám foglalkozott ezen a földterületen fóliás gerbera termesztésével. Mivel azonban a fóliasátrak fűtése tetemes összegbe került, hátat fordított a szakmának; azóta sem foglalkozik virágokkal. Példájából okulva, nyilván előttünk sem volt kérdéses, hogy olyan fajtákat fogunk termeszteni, melyek nem igényelnek télen fűtést. Ezért mi a mai napig csak rózsával, tulipánnal, kardvirággal, jácinttal, achilleával foglalkozunk. A rózsa tőről van ültetve, át is telel; a többi hagymáról. A hagymásokat csak részben szedjük fel a földből; körforgásban a nagyságuktól függően. Az apró méretűeket hagyjuk lent, hogy erősödjenek; ezek általában egy évig sem hoznak virágot.

– Ma már csak itt a piacon árulunk, az otthoni üzletünket megszüntettük. Ültetett virágaink tavasztól nyár végéig bőven adnak elfoglaltságot. Kertünkben hárman tevékenykedünk, férjemmel és a lányommal együtt. A lányom – aki agrármérnök -, más irányú tevékenységi körben helyezkedett el, így csak hétvégeken tud nekünk segíteni; vagy délutánonként, amikor nincs más elfoglaltsága. Külön praktikánk a virágtermesztéssel kapcsolatosan nincs. Csak úgy gondozzuk őket, mint sokan mások. Amit még is kiemelnék: ha szeretjük őket, meghálálják és szépek lesznek, a lelküket kell elsősorban táplálni.

– Nekem személy szerint kedvenc virágom a rózsa. Számomra a szeretetet jelképezi. De kedves a tavasz hírnöke: a tulipán és a jácint is. Amikor megjelennek a piacon, az arcokra is visszatérnek a télből felébredő mosolyok. Igyekszünk színesíteni standunkat – nem csak szebbnél szebb virágokkal, hanem idényjellegű dekorációkkal is.

– Hogy miért választottam ezt a szakmát? „Aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.” – így szól a sokak által ismert közmondás; de persze a valóságban bárki kertészkedhet. Mióta az eszemet tudom kötődők a virágokhoz. Lelket melengető követni a fejlődésüket, ahogy miután elültettem őket, mint a gyermekek felcseperednek. Vagy mikor összeállítok egy kedves kis csokrot egy szintén kedves vevőnek és látom a szemében a virágok visszatükröződő képét egy elégedett mosoly kíséretében, akkor biztosan tudom, nem véletlen kaptam magasabb körökből ezt az életutat. Páromat is megérintette a varázsuk, mert annak ellenére, hogy nem ez a szakterülete, szívvel-lélekkel gondoskodik róluk. Mostanra ez a hivatás lett az életünk.

Puskás Tünde