Szőke Ildikó fazekas pályafutásának kibontakozása a Budai utcai piacon kezdődött 8 évvel ezelőtt. A népi fazekas és népi játszóház vezető alapszakmája ugyan kertész üzemmérnök és közgazdász, de szívéhez mindig a kézműveskedés állt a legközelebb.
– Meséljen arról az időszakról, amikor a kézműves pályafutása sikeresen elindult!
– Az életem közel ötven évesen eljutott egy bizonyos fordulópontjához, amikor végre azt csinálhattam, amit szeretek, úgyhogy közben az a tevékenység a megélhetésemet is biztosította. Ez ritka ajándék az élettől.
Miközben a fazekas tanulmányaimat folytattam, otthon gyülekeztek a már elkészült kerámiák. Műhelyem nem volt, a lakásban pedig már nem nagyon fértem ezért keresnem kellett egy helyet, ahol visszajelzéseket kapok és esetleg értékesíteni is tudom a munkáimat. Mivel nem lakom messze a piactól, kézenfekvő volt, hogy itt próbálok szerencsét. Ha jól tudom, akkoriban én voltam az egyetlen kézművese.
Először még nem volt bérelt asztalom, csak próbálkoztam felmérni az igényeket. Nem tudtam, hogy mi az, ami eladható. Gyorsan kiderült, hogy bár a népi fazekasságot tanultam, már kevésbé van rá igény. Közben elvégeztem az iskolát, mára már főállásban tevékenykedek és bérelt asztalról.
– Mi az, ami a piachoz köti és ami miatt nem lépett tovább?
– Gyakorlatilag itt kezdtem el ezt a pályát, a műhelyem, ahol a munkáim készülnek nem nyitott és nincs saját üzletem sem. A piacon sok ember megfordul, népszerű és megfizethető. Nézelődtem másfelé is, de hamar rá kellett jönnöm, hogy itt jó helyem van. Az évek folyamán berögzült az emberekben, hol találhatnak meg, így nem kell keresgélniük és ez nem mindegy az üzletem szempontjából. Sokan üdvözölnek ismerősként és ez azt hiszem, mindent elmond a piachoz fűződő kapcsolatomról.
Egyébként, és ez számomra érdekes tapasztalat volt, amikor elkezdtem a piacon árulni, voltak, akik odajöttek az asztalomhoz és csak mosolyogtak rám. Először nem tudtam mire vélni, majd megtudtam az okát. A tetszésüket és az örömteli érzésüket fejezték ki irányomba, melyeket a kézműves termékeim ébresztettek fel bennük.
– Manapság már nem elég reklám, hogy szájról-szájra terjed, milyen marketinges fogásokkal támogatja az üzlete előmenetelét?
– Valóban, ahhoz, hogy egy üzlet jól működjön igénybe kell venni az online platformokat. Létrehoztam egy sűrűn látogatott vállalkozói oldalt, melyet tőlem telhetően próbálok mozgásban tartani. Egyelőre még saját honlappal nem rendelkezem, de tervezek a jövőben létrehozni. Függetlenül a mai modern lehetőségektől a rendezvényeken, vásárokban kézbeadott szórólapoknak, névjegykártyáknak köszönhetően sokan megkeresnek rendelésekkel, egyedi elképzelésekkel. De, ha már itt tartunk a piac is támogat, reklámoz és nem csak engem, a többi árust, kereskedőt is.
– Meséljen a kézműves termékeiről és a vásárlói igények találkozásáról!
– A népi fazekasságban csak használati tárgyakat készítenek, dísztárgyakat nem. Eddigi tapasztalataim szerint viszont többnyire a modernebb kerámiákra van igény. A tejeskancsó, a totyafazék, amiket tanultunk az iskolában manapság már nem népszerűek. Ezért is hagyatkozom sokszor a vevőkre és az egyéb ötletekre, hozzáteszem a saját elképzeléseimet és megszületik az egyedi termékem.
A kézműves munkáim között nagyon népszerűek az egyedi házszám táblák, házasságkötésekre készült szülőköszöntő ajándékok, házasságiévfordulókra rendelt pitesütők. Személyes kedvencem a hűtőmágnes, nagyon szeretem készíteni. Rajtuk a város főbb nevezetességeit, iskoláit jelenítem meg, melyek például egy ballagáson a tarisznyába kerülhetnek. Ezen termékeim megtalálhatók belvárosi Tourinform irodában is. Megtisztelő számomra, hogy rendelkezem önkormányzati engedéllyel a városcímerhez és a névhasználathoz, így a kínálatomban a kecskeméti ajándéktárgyak egész évben elérhetők.
– A kezdeti tervekhez képest, mi az, ami már teljesült és mi várat még magára?
– Nyilván elsődleges feladat az iskola elvégzése volt, gondolok itt egy kétéves hagyományos szakmunkásképző iskolára. Mellette elvégeztem egy habán festőtanfolyamot, amit egyelőre még nem nagyon használok. Hosszútávú terveim legfontosabb állomása egy kis ajándékbolt megvalósítása lenne, ahol más kézművesek termékeit is árusítanám bizományban. Valamint foglalkozások keretén belül a népi hagyományokat szeretném átadni a gyerekeknek. A népi játszóházvezető tanfolyamon kosárfonást, tojásfestést, adventi koszorú készítést, szövést, fonást, több mindent tanultunk. A programokba bevonnék más kézműveseket, vendég művészeket is. Valahogy így képzelem eltölteni a nyugdíjas éveimet.
Puskás Tünde